Koszorúzás Pentz Endre emléktáblájánál
A Nagytétényi Polgári Kör a hagyományokhoz híven idén is megkoszorúzta az 1935. szeptember 1-jén megnyílt nagytétényi polgári fiú- és leányiskola épületén elhelyezett márványtáblát, amelyet Pentz Endre iskolaigazgató emlékére helyeztek el 2012-ben. Az régi iskolaépület előtt sokan gyűltek össze február 19-én, hogy a hajdani igazgató előtt kifejezzék tiszteletüket.
A Pentz család tagjai, a barátok, a civil egyesület képviselői, valamint az iskola egykori végzős diákjai és leszármazottjaik a nagytétényi helytörténész, Dindi István segítségével emlékeztek vissza a település első polgári iskoláját megalapító és vezető Pentz Endrére.
A nagytétényi megemlékezőket Lászlóné Varga Éva elnök köszöntötte. A közösen elénekelt Himnusz után Dindi István ünnepi beszéde következett, amelyből megtudtuk, hogy a Szegeden végzett pedagógus a nagytétényi újságban írt cikket arról, hogy milyen nagy szükség lenne egy polgári iskolára. A község vezetése támogatta az ötletet, így 1935 szeptemberében elkezdődhetett a tanítás Tétényben. Tizenhárom tanéven át működött az iskola, a 30-as, 40-es években 400 tanulóval, Pentz Endre vezetésével.
Az 1945/46-os tanévvel bevezették hazánkban a kötelező nyolcosztályos általános iskolát. Az egyházi, társulati és magániskolákat államosították, így a Nagytétényi Társulati Polgári Iskola a mai Hugonnai Vilma Általános Iskola épületébe költözött, majd 1948-ban megszűnt.
– Pentz Endre korszerű módszerekkel irányította az iskolát, fő alapelve a hazaszeretetre nevelés volt. Tanítás után sok kirándulást szervezett a fiataloknak, például egy emlékezetes kerékpártúrát Erdélybe, ahol 1942-ben kétezer kilométert tettek meg a diákok. A növendékek nemcsak elméleti tudást kaptak tőle és a tanároktól, hanem erkölcsi tartást és emberséget is. Talán ez a titka annak, hogy még ma is többen eljönnek az egykori polgári iskola épületéhez, hogy megemlékezzenek Pentz Endréről – emelt ki néhány jelentős mozzanatot a helytörténész.
A rendezvényen, amely a koszorúk elhelyezésével ért véget, Szabó Lőrinc egyik verse is elhangzott egy volt hugonnais diák előadásában.
Tamás Angéla
